I.Fejezet-Hírek

(Renesmee szemszöge)


- Nessie gyere reggelizni! - Hallottam anyu hangját a konyhából.


- Mindjárt megyek. – Vámpírsebességgel készülődtem el. Hajamat kifésültem és csak egy hajráffal igazítottam meg. Lesétáltam a lépcsőn és megcsapott a reggeli finom illata. Tükörtojás, a kedvenc ételem. Annak ellenére, hogy anyu nem eszik, mindig isteni kajákat csinál.


- Jó reggelt! - Köszönt apu miközben anyut bámulta főzés közben.


- Sziasztok! - Odamentem hozzájuk, és mindkettőjük arcára egy-egy puszit nyomtam. Anya elém tette a reggelim.


- Remélem, ízlik! - Megsimogatta a fejemet és leült velem szembe, az asztalhoz.


- Köszönöm! - Válaszoltam mosolyogva.


- Ma is Karoline-nal fogsz suliba menni? - Kérdezte apu boldogan.


- Igen!


- Talán jobb lenne neked is saját autó, nem gondolod? - Ekkor vettem észre, hogy egy katalógus van a kezében. - Nézd meg milyen szépek. Nem szeretnél egyet? - Megmutatott egy fekete autót, aminek a nevét még kiejteni sem tudtam. A kép alatt felfigyeltem az egyik tulajdonságára. "Golyóálló üveg"


- Apu erre igazán nincs szükség. - Makacskodtam.


- Tisztára, mint az anyja. - Arcára egy mosoly úszott.


- Hallottátok mi történt? - Rontott be Alice. - Tegnap 4 embert brutálisan meggyilkoltak. - Mutatta fel az újságot Bellának.


- Jó reggelt hugi! - Köszönt rá Edward.


- Jó reggelt, és jó étvágyat. - Lendületéből semmit sem vesztett.


- Talán nem éppen ezzel kellene kezdeni a napot Alice!- Vigyorgott Ed a testvérére, miközben mindent megettem, ami a tányéromon volt. A tányért és az evőeszközt beletettem a mosogatógépbe.


- Hagyd, majd én elintézem! - Szólt Bella.


- Már kész is.


- Mikor jönnek érted? - Kérdezte apu.


- Már nem so…- Hirtelen dudáltak, és felkaptam a kabátot és a táskát, majd az ajtó felé rohantam.


- Sziasztok! Majd délután jövök.


- Ne feledd, hogy ma délután vásárolni megyünk! - Vetette oda mosolyogva Alice néni.


- Rendben, de csak olyan ruhát veszek, ami nekem tetszik. - Alice meg sem szólalt, csak bevetette nagy boci szemeit.


- Nem! Nem! Nem! Ez anyunál működik, de én nem veszem be. - Újra dudaszó hallatszott


- Megyek már! - Kiabáltam a házból, de biztos meghallották, hisz Karoline rögtön reagált.


- Siess, mert elkésünk!


- Sziasztok! – Most már utoljára köszöntem el tőlük.


- Szia, kicsim! - Hallottam anyu, és apu hangját a távolból. Kiértem a ház elé, és Karoline már ott várt.


- Jó reggelt! Csak hogy kiértél! - Köszönt széles vigyorral. Ő a legjobb barátnőm, és annak ellenére, hogy ember, mindig megért. Sajnos a titkomat nem mondhatom el neki, mert az veszélyeztetne mindent. De legfőképp az ő életét. A többi barátom is ember. Nem kell aggódnom amiatt, hogy lelepleződöm, mivel a bőröm nem csillog annyira, hogy az feltűnő legyen. Nem is olyan hideg, és közel sem olyan kemény, mint a vámpíroknak, de akkor sem lehet megsebezni természetes módon.


- Szia! Bocs csak megérkezett Alice. - Beindította az autót és a suli felé hajtottunk.


- Akkor fogadok, ma vásároltok! - Annyira ismer engem, és így persze a többieket.(De csak az "emberi" részünket)


- Nincs kedved eljönni? - Imád vásárolni, és bíztam is benne, hogy talán Alice őt fogja kínozni helyettem.


- Nagyon szeretnék, de ma nem lehet.


- Miért? - Úgy érzetem, mintha lemaradtam volna valamiről.


- Ha bekapcsoltad volna a mobilod, akkor tudnád. - A mosolya még szélesebb lett.


- Sajnálom, de nem értem rá! - Nem mondhattam neki, hogy elmentem vadászni, közben elkaptam néhány állatot, megittam a vérüket. Még a kocsiból is kiugrana, hisz egy szúnyogtól is képes elmenekülni.


- Ezt fejezd be! Még csak 5 perc telt el, de te már 2-szer kértél bocsánatot. - Az arcán lévő vigyorból észrevettem, hogy csak engem akar kínozni.


- Bo…- Megköszörülte a torkát.


- Thomas randira hívott. - Karolnak már nagyon rég óta tetszik Thom. Olyan szép pár lennének együtt. Thom elég kedves, de néha tud bunkó is lenni. Nagyon szeretném, ha összejönnének, de azt sem akarom, hogy Karol szomorú legyen miatta.


- De meséld majd el, hogy mi történt!


- Rendben! Remélem minden jól fog alakulni. - Olyan boldog. - Szerinted milyen színű ruhába menjek?- Ránéztem, és nem értettem miért kérdezi.


- Biztos nem Alice vagy?- Erre mind a ketten elmosolyodtunk és már meg is érkeztünk az iskolához.

(Edward szemszöge)


A lányom kilépett az ajtón, és Alice még mindig azt az újságot szorongatta, míg Bella a mosogatógépet kapcsolta be.


- Na végre hogy mindketten rám tudtok figyelni. - Felkaptuk a fejünket, és én elmerültem húgom kavargó gondolatai közt. Egy gyilkosság részletei jártak a fejében, aztán a délutáni vásárlás, majd újra a szörnyűség.


- Mi történt? - Bella közelebb lépett hozzám és megfogta a kezem.


- Tegnap 4 hullát találtak Port Angeles-ben. Alice már gondolataiban üzente: Vámpír tette.


- Gondoljátok, hogy vámpírok? - Kérdezte szerelmem


- Meglehet. Carlisle szerint igen, mivel elég feltűnően gyilkolnak az is lehet, hogy újszülöttek.


- Nem láttál semmit?- Kérdeztem.


- Erről is beszéltünk a többiekkel. Lehet, hogy van köztük valaki, aki tudja blokkolni a képességem. - Hirtelen Nessie jutott eszembe. Mi van, ha valami baja esik? Hisz őt csak vámpír bánthatja. Semmi sem tehet benne kárt csak a vámpírfogak. Mi van, ha valaki megöli? Bella szinte olvas a gondolataimban.


- Nessienek nem eshet baja! - Kinézett az ablakon. Legszívesebben én is a lányom után mentem volna.


- Nincs semmi baj. Nem éreztük még a közelben az illatukat.


- Biztos, hogy többen vannak? - Fordult Bells Alice felé.


- Az még nem biztos! De azért vigyázunk a környékre. Nem történhet tragédia.


- Én most visszamegyek Jasperhez. - Szólt a hugi. - De akkor 3-kor jövök értetek, és elmegyünk vásárolni. Az majd megnyugtat.


- Rendben. - Látszott szerelmemen, hogy csak azért megy el, hogy ne bántsa meg Alice-t. Belül azért aggódott, hogy gyermekünknek ne essen baja.

Remélem tetszett! Kérnék kommikat, és ha már van 10 rendszeres olvasóm, akkor gyakrabban lesz friss. Kérlek írjatok őszinte véleményeket! Köszi a bétázást: Vicky11