III.Fejezet-Eldöntött utazás

(Bella szemszöge)

Mindhárman zavartan ültünk, a nappaliban. Nem voltunk szótlanok, de nem esett jól a beszélgetés. Alice a vásárlás menetéről tartott kiselőadást, szerelmem, pedig magábaroskadva ült a kanapén, miközben maga elé bámult és szótlanul nézegette a padlót. Melette ültem, és az idegessége kézzel fogható volt. Ujjait tördelte, és zavartan helyezte kezeit az ölébe. Alice szemei a távolt kémlelték, és férjemmel egyszerre kaptuk fel a fejünk hugunk látomására. Alice és Edward egymásra néztek, és hosszú percekig kellemetlen csend szállingózott a helyiségben. Nem bírtam tovább a semmittevést, így a megtörtem a hallgatást:

-Elmondanátok hogy mi történt? -Néztem a férjemre, aki ujjainkat összefűzte, és magával szembe fordított.

-Port Angeles-ben felbukkantak az új vámpírok. De van egy kis gond...-Alicere nézett és újapp pillanatokig bámultak egymásra.

-De? Mondjátok már el mi van. Ugye nem esett senkinek sem baja?-Kíváncsiságom már az elviselhetőség határát súrolta, amikor sógornőm elmagyarázta a helyzetet.

-Van egy kis gond. Mégpedig.-Hangja elcsuklott, de folytatta-Az egyikük letudja blokkolni a vámpírérzékeket.

-Akkor hogy hogy látod? -Kérdeztem hitetlenkedve.

-Az adotságainkat nem tudja, de az érzékeinket igen

-Vagyis nem érezzük az illatát, és nem is halljuk a hangját, akármilyen közel van. -Edward kezei most szorosabban fogtak.

-És most? Mit csinálunk?-Kérdeztem nyugatalnkodva.

-Semmi baj! Valószínüleg semmit, egészen addig ameddig közelebb nem merészkednek.-Alice arcára visszatért a mosoly.

-Én elmegyek Port Angeles-be, és kiderítem hogy mi történik.

-Erre szerintem semmi szükség. -Szabadkoztam, de Ed hajthatatlan.

-Csak egy hét Bella! Ha egy hétig nem történik semmi, akkor megnyugszom, de tudnom kell hogy mindenki biztonságban van.

-A mindenki alatt Nessiet érted? -Ránéztem, és arcán kedvenc félmosolyom ült. Visszaemlékeztem arra amikor terhes voltam. Arra amikor Edward próbált lebeszélni a gyermek megtartásáról. Most öröm volt nézni, hogy ennyire félti, és hogy mennyire szereti. De azért egy kicsit szomorú voltam, hogy nem bízik benne. Pont amikor apa kételkedett abban, hogy megfelelő "embert" választottam társnak.

-Én most felmegyek, és egy pár dolgot összepakolok. -Szerelmem a hálószoba felé vette az irányt, de nem ment be.

-Én addig foglalok neked egy szobát. -A telefonomért nyúltam, amikor Edward magához húzott, és megcsókolt.

-Jobb lesz ha én megyek. -Alice mosolyogva ölelt meg mindkettőnket, és kilibbent az ajtón.

-Sziasztok.-Kiáltotta kívülről

-Szia-Köszöntünk utána kedvesemmel. Beindította az autóját, és másodpercek múlva, már csak a  madarak csicsergését hallhattuk.

-Biztos elakarsz menni? -Fordultam szerelmem felé, és kezeinket szorosan a testünk mellé szorítottam, még gyönyörű mézédes szemei között kóboroltam.

-Nagyon féltem a lányunkat, és persze az itt élőket is. Ha egy kezdő vámpír csapat gyilkolni kezd, akkor nincs megállás. Addig ölnek, amíg a szomjukat nem csillapítják, ami akár több ember életébe is kerülhet. Mindenen és mindenkin átgázolnak. -Szorítása egy kicsit erősebb lett, és én próbáltam feszültségét csillapítani, de hiába.

-A Volturi nem intézheti el? -Fejemet a melkasára hajtottam, s ő közelebb húzott magához.

-Félek hogy mire észreveszik a történteket túl késő lesz. -Ajkait a homlokomra tette. Sokáig voltunk így, és néztünk ki az ablakon, s gyönyörködtünk az elénk táruló szépséges tájban. Már most tudtam, hogy borzasztóan fog hiányozni, mégha csak egy hétig is lesz távol, ami elenyészően kevés az örökkévalósághoz képest.

-Akkor megyek pakolok.-Megcsókolt, és bement a szobánkba, majd hallottam ahogy a bőrönd cipzárja csúszik, ahogy kinyitja a szekrényajtót és elkezd pakolni. Mámorító illatából csak percek múlva tértem magamhoz, és rögtön a telefon után nyúltam. Tárcsáztam a számot, és foglaltam szerelmemnek egy gyönyörű szállást. Mire befejeztem a telefonbeszélgetést az ott dolgozó nővel, aki valjuk be nem épp a legkedvesebben fogadott, leültem a kanapéra. Még csak a szomszéd szobában van, de már hiányzik. Mi lesz akkor ha elutazik? Mivel Port Angeles nincs messze, meglátogatom. Nem bírom ki nélküle 1 teljes hétig. És mi lesz, ha bajba keveredik? Ha nem tudja megállítani a többieket? Egyedül nem mehet! Talán megengedi hogy elkísérjem. De akkor mi lesz Nessievel? Tudom hogy Alice és a többiek vigyáznának rá, de akkor is. Csak akkor érzem őt biztonságban, ha melette van Edward, vagy esetleg én. Testem megfeszült mikor végiggondoltam a lehetséges megoldásokat. Nem vihetjük Nessiet magunkal egy olyan helyre, ahol bármikor meghalhat. Mert mi van ha nem tudjuk megvédeni? Ez megőrit.

-Nem lesz semmi baj szivem! -Edward erős karja a vállam köré csavarodtak, és ajkai rátaláltak a nyakamra, ahová apró csókot leheltek.

-Nem mehetsz egyedül! Mi van ha bajod esik? -Kihúztam magam a megolvadt jég szorításából, és szembefordultam vele. -Egyedül nem vagy biztonságban.

-Jajj Bella.-Leült mellém, és törékenynek látszó kezeimet, kezeibe fogta. -Hallhatatlan vagyok. Nem emlékszel? -Kérdezte mosolyogva.

-De. Pontosan tudom. De emlékszem Jamesre és Victoriára is. -Hangom feldúlt volt, és szemeim Edward lesütött tekinteében bóklásztak. -Ők véletlenül nem voltak vámpírok?-Kérdeztem férjem, hogy emlékeztessem a történtekre.

-Bizony ők is azok voltak. -Válaszolt aprócska félmosollyal a szája sarkában.

-És mégis mi történt velük…-Próbáltam felidézni a kapcsolatunk elején közbejövő akadályok sorozatát, amik minden egyes pillanatunkat megnehezítették.

-Megígérem hogy nem csinálok semmi őrültséget, és ha akarod akkor megkérem Emmetet vagy Jaspert, hogy jöjjenek velem, mivel édes kis feleségem aggódik miattam.

-Köszönöm! -Suttogtam, és megcsókoltam.

-Érted bármit.-Tárcsázta a számot, és a telefont Emmet rögtön felkapta.

-Hel..-Ed még köszönni sem tudott, amikor Emm már reagált

-Boldogan. -Szerelmem zavartan nézett rám.-Nem emlékszel hogy van egy látnok a családban? -Minden szavát tisztán hallottam a sógoromnak. -Jasper is eljön.

-Köszi tesó!-Edward arcára egy félmosoly kúszott, amitől én is azonnal megnyugodtam.

-Akkor én még foglalok szobát.-Kuncogtam, de Emmet is meghallotta.

-Csajok is legyenek a közelben! -Kötötte ki a feltételt, mire Rosalie odaért hozzá.

-Milyen csajok? -Kérdezte Ros egy kicsit borúsan.

-Semmi semmi Ros baby. -Emm próbálta tisztázni a helyzetet.

-Most szerintem az lesz a legjobb ha leteszem. -Szólt szerelmem a testvérének.-De akkor ma 3-kor indulunk.

-Rendben.-Emmet letette a telefont, és Edward közelebb lépett hozzám, és türelmesen megvárta, amíg újra tárcsázom a Hotel számát. Miután megint az az undok nő vette fel a telefont, lefoglaltam a fiúknak még 2 szobát, aztán Ed karjaiba borultam.

-Annyira fogsz hiányozni.-Suttogtam

-Te is nekem.-Morogta.-De ha akarsz meglátogathatsz.-Éreztem hogy elmosolyodik-Közelebb húzódtam hozzá, és még szorosabban öleltem.

-Azt hittem már leakarsz rázni.-Nevettem, és fejemet még jobban belefúrtam gyönyörű, tökéletes melkasába.

-Hát ha már itt tartunk.-Válaszolt vigyorogva.Mire én hirtelen elhúzódtam tőle, és értetlenül bámultam arany szemeit.-Jajj. Soha nem hagynálak el, senkiért.-Megnyugodtam, és ő újra magához vont, majd ajkait szorosan és mégis odadóan tartotta az enyémeken…

Egy teljes hét Edward nélkül.Egy hét amíg nem nem érezhetem ölelését, csókjait, mámorító illatát. Hogy fogom ezt kibírni? Mióta megkérte a kezemet, 2 napnál nem töltöttünk többet egymás nélkül. De azt is tudtam, hogy mindent azért a lányért tesz, aki életében az egyik legfontosabb személy. Az a tudat, hogy mindenre képes a lányunkért, boldogsággal töltött el. Szereti, és képes kockáztatni érte az életét. Egy igazi apa.