XV.Fejezet-Újdonságok

 Sajnálom, h ennyit várattalak titeket a frissel, de remélem ez a feji mindenért kárpótol. A verseny nem él ennél a fejinél. Az előző bejegyzéshez nem kaptam valami sok kommit, és kezdem úgy érezni, h már meguntátok ezt a törit. Kérlek jelezzetek visssza, mert nekem ez nagyon sokat jelent, ahogy másoknak is. Ez olyan mint szomjazónak a víz, színésznek a taps. Akár jó, akár nem, nekem egyformán sokat jelent mindegyik. Készültem Nessie kocsival (oldalt) és ruhával is.

(Josh szemszöge)

Nessie bizonyára nagyon fáradt volt, mert az álom lassan elnyomta. Néztem, ahogy a szemhéjai egyre lassabban emelkednek fel, aztán a lélegzetvételéből tudtam, hogy alszik. Olyan édesen szuszogott, hogy nem volt kedvem megzavarni. Melléültem, és hallgattam a szívdobogását, bár a torkom iszonyatosan égett, meg sem fordult a fejembe, hogy bántsam. Minden percet vele akartam tölteni.

Hirtelen összerezzent, és eszembejutott, hogy neki itt biztosan hideg van. Betakartam a felsőmmel, és óvatosan az ölembe húztam. A fejemet beletemettem a hajába, és az illata elkábított. Kezeit a nyakam köré fonta, és már nem akartam elengedni. Mivel érdemeltem meg, hogy ez az angyal itt lehet velem? Nem csináltam semmi jót, de mostmár kitartok a döntésem melett. Elfogadom a segítségét, és mindent megteszek, hogy olyan lény legyek, akit igazán megérdemel. Még nem ismerem régóta, de tudom, hogy a föld legcsodálatosabb teremtése. Gondolataimban elmélyedve el is felejtettem, hogy haza kellene vinni, mielőtt megfázik.Egyáltalán megbetegedhet? Nem számít, hogy igen, vagy sem, csak az, hogy nem maradhat idekint a jéghideg földön.

Óvatosan felálltam, és mégjobban magamhoz húztam, ügyelve arra, hogy ne ébredjen fel. Jéghideg testem megérezte arcának melegét, mikor azt a melkasomhoz érintette. Mintha leöntöttek volna forró lávával, de nem akartam, hogy vége legyen. A legcsodálatosabb érzés volt. Lassú léptekkel közelítettem a házuk felé, és nem álltam meg addig, ameddig nem értem oda.

Megkerestem a szobája ablakát, és beugrottam az ablakon. Az ugrásnak csak annyi volt az eredménye, hogy az egyik kezét a vállamra csúsztatta. Annyira boldog voltam a közelségétől, hogy el is felejtettem elrejteni az illatomat, és csak később kapcsoltam, de már hiába. Lépteket hallottam a földszint felől, melyek vészesen közeledtek a szoba felé. Nem akartam gyorsan ledobni az ágyra Nessiet, így beválaltam a lebukást. Már félúton jártam az ágy felé, amikor kinyitódott az ajtó, és egy alacsony nő lépett be rajta.

-Nessie! Jól vagy? -Odarohant alvó szerelmemhez, míg én óvatosan ráfektettem a takaróra.

-Elaludt.-Suttogtam halkan, és betakartam. A sötét hajú lány még csak most kezdett ráébredni, hogy én is ott vagyok.

-Hát te meg mit keresel itt? -Kicsit gorombán kérdezte, de nem zavart. Én is pont így viselkedtem volna.

-Nessie elaludt, és hazahoztam.-Próbáltam megmagyarázni a hajnali látogatás okát.

-Bocsi, csak nem akartam, hogy baja essen.-Kezével  kisimított egy hajszálat Nessie arcáról, és én újra gyönyörködni kezdtem kivételes és tökéletes szépségében.

-Semmi baj. Megértem. Had mutatkozzam be. Josh Conrad-Nyújtottam a kezem, mire ő is válaszolt.

-Alice Cullen.-Mostmár kicsit barátságosabb volt, de észrevette, hogy az ingem nincs rajtam, mivel azzal takartam be Nessiet. Felém nyújtotta, én pedig kicsit zavartan vettem át, majd gyorsan magamra is kaptam.-Köszi, hogy hazahoztad.

-Nincs mit, de jobb lesz, ha én most megyek.-Már kiakartam volna ugrani az ablakon, amikor Alice utánam szólt.

-Látom, hogy szeretnél neki mondani valamit. Ha akarod átadom az üzenetet,  ha felébred.-Nagyon kedves, pont ahogy Nessie leírta. Nem nézném ki belőle, hogy e mögött az apró termet mögött ekkora szív rejtőzik. Mintha nem is féltené tőlem Nessiet.

-Nem annyira fontos.-Mégsem üzengethetek vele.

-Akkor írd le! -Átnyújtott egy papírt és egy tollat, majd az ajtó felé vette az irányt.

-Örülök, hogy megismerhettelek.-Mosolygott bájosan. Görcsösen szorítottam a tollat és azon gondolkoztam, hogy fogalmazzam meg a mondandóm?!. El kell döntenem, hogy fogok Nessie közelében viselkedni. Barátként várom a segítségét, vagy megpróbálok mindent azért, hogy boldog legyen mellettem? A második lehetőség nagyon tetszett, annak ellenére, hogy nem rég óta ismerem. Szívem erre a lehetőségre hatalmasat dobbant. Ez varázslatos érzés volt, de az eszemre hallgattam. Csak egy barát leszek számára semmi több. Nem veszélyeztethetem az életét,mert már így is eléggé kockázatos a helyzet.
Lassan megfogalmazódott bennem a mondanivalóm, és papírra is vetettem. Találtam egy könyvet az asztalán, így arra ráraktam az üzenetem. Odaléptem az ágyához, és végignéztem gyönyörű arcán. Bronzos haja gyönyörűen foglalta körbe arcát. Édes szuszogását évezredekig képes lettem volna hallgatni. Szíve ütemes, dallamos dobbanásai melegséggel árasztottak el. Egész testéből és lelkéből áradt a szeretet, boldogság, nyugalom, megértés, gyönyörűség. Egy csoda, melyre vigyázni fogok. Megóvom mindentől, mindenkitől, de legfőképp magamtól. Mielőtt elhagytam volna a szobát elsuttogtam egy szót:

-Köszönöm! -Üzentem Alicenek. Hálás voltam neki, amiért nem féltette tőlem Nessiet, amiért megértett, és amiért bátorított.

Halkan és nesztelenül léptem ki az ablakon.

-Vigyázz rá! -Válaszolta Alice szeretetteljesen. Úgy érzem, hogy neki is legalább akkora szíve van mint Daisynek. Akkor jutott eszembe, hogy már ideje lenne hazamennem a családomhoz. Bevetettem magam az erdőbe, és alig vártam a holnapot.

(Alice szemszöge)

Amint kiléptem a szobából elkezdtem gondolkozni a történteken. Az újszülött hazahozta, nem bántotta, betakarta, megvédte. Hihetetlen önuralma van. Nem olyan amilyennek képzeltem, de erre csak akkor jöttem rá, mikor a szemébe néztem. Vérvörös íriszeiben féltés, aggódás, és szerelem tükröződött. Alaposan félreismertem, és ezt belátom. Nagyon kedves, és szeretetre méltó. Ezentúl nem fogom kétségbe vonni Nessie érzéseit, bizalmát vele kapcsolatban. Lesétáltam a nappaliba és leültem. Hallottam, ahogy a papíron végigcsúszik a toll, majd egy vízió jelent meg.

"Josh volt és bátortalanul véste nevét a papírra"

Ennek a hangját egytized másodpercel később hallottam. Itt már nem is lehet jövőről beszélgetni. Mégegyszer koncentráltam, hogy megnézzem mit írt a papírra. Üzenete után egy újabb látomásom lett.

"Edward és Bella az erdőben vadásznak, de nappal."

 Ez már ma nem lehetséges, esetleg holnap. De akkor mi lesz Nessievel és Joshal? Nem hagyhatom, hogy Josh terve füstbe menjen. Ki kell találnom valamit.

-Köszönöm! -Hallottam fentről a suttogást, melyben biztos voltam, hogy nekem szól.

-Vigyázz rá!-Válaszoltam, utalva a holnapi napra.

Reggelig itt maradok, de ügyelnem kell rá, hogy Edward ne jöjjön rá semmire. Megígértem Nessienek, és amúgy sem értené meg.

  

(Nessie szemszöge)

Olyan kipihenten ébredtem, mint még soha létezésem során. Szemeimet lassan nyitogatni kezdtem, mikor megszólalt az ébresztő. Gyorsan kinyomtam és feltápászkodtam. Egy pár percel hamarabb keltem a kelleténél és mégsem vagyok álmos. A ruhám-amit biztos hogy Alice választott-kikészítve várt. Felkaptam a cuccokat és bementem a fürdőbe. Kedvenc nénikém most nem esett a szokásos túlzásba. A felső nem igazán tetszett, de mikor felvettem véleményem hamar megváltozott. Egyedül a cipőnek volt akkora sarka, amit nem mertem volna bevállalni. Hajamat kifésültem, különösebb gondot nem fordítottam rá. Hagytam, hogy a göndör tincsek elhelyezledjenek a vállamon, eltakarva a fehér bőröm.

A lépcsőn lefelé menet többször átfutott az agyamon, hogy mikor töröm ki a nyakam? Minden egyes lépésnél a lábamat figyeltem, és abban reménykedtem, hogy eljutok a konyháig. Lentről valami sutyorgást hallottam, de mivel nekem nem teljesen van vámpírhallásom, így nem sok mindent értettem belőle. Gondoltam, hogy kint vannak, így megreggeliztem, majd elindultam, hogy megvárjam Karolinet.

Mikor kiértem hatalmas meglepetés ért. A többiek kint vártak egy gyönyörű kocsi előtt. Emmet két ujjával közrefogta a kulcsot, és ide-oda lóbálta. Hirtelen nem is a kocsi, hanem inkább anyu és apu érdekelt. Már 2 napja nem őket és iszonyatosan  hiányoztak.

-Annyira örülök, hogy visszajöttetek.-Borultam nyakukba mint egy kisgyerek.

-Nagyon hiányoztál-Mondták egyszerre, miközben szorosan megöleltek. Mikor elengedtek arcukon hatalmas mosoly tanyázott, de nem értettem mitől.

-Emmet bácsinak már nem is örülsz? -Vágott durcás képet Em. Gyorsan megöleltem, majd Rost és Jazt is. Egyedül Alice nem volt ott.

-Remélem tetszik-Vigyorgott apu,majd kezét végighúzta a kocsin.

-Ez az enyém? -Hitetlenkedtem-De hát..én..nem….nem.

-Csak fogadd el-Bökött oldalba kedvenc nagybácsim.-Ezekre szükséged lesz.-Dobta felém a kulcsot, amit -nagy meglepetésre.-sikerült elkapnom.

-Fejlődik a kicsi lány-Mosolygott Jaz.

-Nagyon köszönöm de…-Próbáltam ellenkezni

-Semmi de. Ideje felelőséget vállalnod.-Mondta apa, majd kinyitotta a vezető ülés ajtaját.

Na most erre  mit mondjak?

-De Karoline mindjárt itt lesz.-Na jó, tudom, hogy ez nem valami jó kifogás, de be kell érnem ezzel.

-Ezt hallottam.-Mosolygott apu.

-Csak vigyázz magadra.-Mondta anya és ő is közelebb lépett.

-Ne engedd, hogy Em kihívjon autóversenyre.-Adott tanácsot Ros. Autóverseny? Most meg miről beszélnek? Örülök,ha épp bőrrel bejutok a suliba.

-Ami Karolinet illeti, már Alice megbeszélte vele, hogy elmész érte.-Ez fantasztikus, már Jasper is ellenem van.

-Nincs ellened, te vagy ilyen makacs.-Helyesbítette a gondolataimat apa.

-Már csak egy valamit akarok tudni.

-És mégis mi lenne az? -Kérdezték egyszerre, kíváncsian, és feszülten.

-Az első, vagy a második fára csavarodjak fel vele? -Erre kiült a döbbenet az arcokra, de Em hamar kapcsolt, elfolytott egy nevetést, mire mindenki rájött, hogy csak vicceltem.

-Na gyerünk indulj! -Sürgettek. Beindítottam a kocsit, és elindultam.

-Akkor a második.-Mosolyogtam vissza. Pár másodperc múlva már Karolék házánál jártam. Egész úton csak a kocsiról dumált, és eszembe jutott, hogy ha ő ilyen, akkor mit fognak szólni a többiek? Most mindenki engem fog bámulni. Nem dumálnak rólam eleget? Ezen töprengtem, miközben elértünk a sulihoz.