VII.Fejezet-Majdnem...

Ezt a fejit azért hoztam hamarabb, mert a Főblogomon már több mint 10.000-en jártak. Nagyon köszönöm mindenkinek! Remélem tetszeni fog. 

(Renesmee szemszöge)

-Elkéstél! -Szólt a hang a hátam mögül. Pillanatok múlva, már éreztem a parfüm illatát is, mely ismerős emlékeket ébresztett elmémben.

-Alice. -Meglepődötségem egyaránt megmutatkozott a hangomon, és az arcomon.

-Mennyi az idő?-Nem értettem miért kérdezi. Felnéztem a nappali falán lévő órára.

-Amm…Háromnegyed négy.

-És mégis mikor kellett volna ideérned? -Arcán egy picike düh, mutatkozott, amit egy félénk mosollyan űztem el.

-Nagyon sajnálom!-Mondtam, majd úgy tettem, mintha bűntudatom lenne.

-Semmi baj.-Megöleltem, aztán elindultam a szobám felé, mikor nénikém mondata megütötte a fülemet.-Jó volt az erdőben?

-Mi van? -A döbbenet kiült az arcomra. Alice biztosan látta, hogy talákozok azzal a fiúval.

-Finom volt a kaja? -Kérdezte, mire felgyorsult szívverésem lassulni kezdett.-Láttam, hogy vadásztál.-közölte, mostmár kicsit nyugtalanabbul. Azt hittem mindenre rájött.

-Ja…igen,..nagyon finom volt.-Leültem a kanapére, és ő is mellém telepedett.

-Mit csináljunk?-Kérdezte hatalmas vigyorral.

-Nekem mindegy.-Szórakozottságom kezdett szertefoszlani, de a bizonytalanság még mindig ott bujkált félig halott testemben.

-Akkor tartunk egy kis csajos délutánt.-Felrángatott a kanapéról, és a szobám felé vezetett.

-Csak ezt ne! -Már jól tudtam mire készül.

-Azt mondtad bármit.-Rendületlenül húzott az emelet felé.

-Azt mondtam mindegy, nem azt, hogy bármit.-Próbáltam leállítani a tornádót, mely mindent magával ragadott.

-Az már csak részletkérdés.-Mire kimondta, már be is értünk a szobámba. -Most te leülsz ide, és mire elkészülök veled, te leszel a legszebb a földön.

-Szerintem ez nem valami jó ötlet.-A széket már oda is húzta, és észre sem vettem, hogy ülök.

-Dehogy nem az! Meglátod milyen jó lesz.-Ja persze! Gondoltam magamban, miközben Alice a hajsütőt készítette elő.

-Alice!Ha bármire is készülsz…

-Nyugi már! Hozok egy kis alapozót.-Bement a fürdőbe, és vártam, hogy a végzetem elérjen. Hogy Alice rámkényszerítse azokat a ruhákat, amiket soha nem vennék fel. Hogy minimum két kiló sminket rámkenjen. Már csak pár perc, és a végzetem elér. Nénikém akarata elől senki sem menekülhet.

-Al…-már majdnem kiejtettem a nevét, amikor az ablaknál megjelent ugyanaz a vörös szempár. A szobámat ugyanaz az illat járta át. Minden ismerős, de mégis szokatlan volt.

-Mi az? -Jött ki a fürdőből nénikém, a várva várt alapozóval.

-Semmi…semmi, csak…-A szó megakadt a torkomon, és hirtelen nem tudtam mit válaszoljak.

-Akkor kezdhetjük! Csukd be a szemed, és csak akkor nyisd ki, ha szólok.

-De…

-És ne ellenkezz!-szemeimet félve hunytam be. Vajon hogy fogok kinézni, ha Alice befejezte? Életem során, talán most először féltem ennyire.

(Pár órával később…)

Új illatok kavarogtak a szobában. Mindet felismertem, és bíztam benne hogy megmenekülök.

-Sziasztok!-Jött a hang a nappaliból.

-Sziasztok!-Köszöntem hangosan, amire semmi szükség sem volt, mivel amúgy is meghallottak.

-Mit csináltok? -Rontott be Rosalie a szobámba. Szememet kiakartam nyitni, és beleakartam nézni a tükörbe, mire Alice rámszólt.

-Majd csak ha mondom. Addig meg ne próbáld!-Morgott előttem, de lelki szemeimmel láttam, ahogy a szája mosolyra húzódott.

-Szóval? Mit csináltok? -Kérdezte mostmár anya, kicsit türelmetlenül, de mégis boldog megingással a hangjában. Mind a hárman látták, hogy mit csinálunk, de Alice szájából akarták hallani.

-Sminkes, fodrászos, és öltöztetős játékot jáccok az új babámmal.-Közölte vigyorogva.

-Szerintem fantasztikus, de nem hiszem hogy Nessienek tetszeni fog.

-Na jó, mostmár nem bírom tovább.-Ahogy Alice hideg ujjai többször végigfutottak az arcomon, a kétségbeejtő tudatlanság kerített hatalmába.

-Egy pillanat.-Taszította sürgető megjegyzésem, ez alá, a két szó alá.

-Mióta csinálod? -Kérdezte Esme elfolytott kacajjal a hangjában.

-Elég rég óta.-Válaszoltam, a nem nekem feltett kérdésre. Alice egy kicsit mérgesebb lett, majd egy epres illatot véltem felfedezni az arcomon.

-Most nézd meg! Annyit beszélsz, hogy az arcodra kenődött a szájfény. És amúgy is csak 4 órája.-Erre mindenkiből egy hangos nevetés tört fel, de én nem mozdulhattam.

-Nem gondolod, hogy használhatnád a vámpírsebességed?-Ros próbált megvóvni, de ő is belátta: Alice ellen nincs esélye.

-Ez művészet. Nem lehet összecsapni.-Morgolódott a sminkesem, fodrászom, divattervezőm, és egyben a nénikém.

-Akkor még 3 óra. -Viccelődött anya.

-Már nem. Készen  vagyunk.-Óvatosan a tükör felé fordította a széket, de nem akartam kinyitni a szemem. Féltem, hogy a látványtól összeesek.

-Na, nézd már meg!-Unszolt Alice. Szemeimet lassan kinyitottam, és szembenéztem azzal a személlyel, aki bámult.Percekkel később rájöttem, hogy az engem bámuló valaki, a tükörképem.

-Alice…ez-Lélegzetem egy pillanatra megállt.

-Milyen? Nekem nagyon tetszik. -Meg sem vártam, hogy befejezze, már a nyakába vetettem magam. Nem hittem el, hogy én is lehetek ilyen.

-Köszönöm, nagyon tetszik. Biztos, hogy én vagyok? -Kérdeztem hitetlenkedve.

-Persze hogy te vagy.-Újra a tükör felé fordított. Láttam, hogy mennyire kritizálod magad, de nem vagy csúnya….-Lélegzetvételnyi szünetet tartott.-Tudtam, hogy nem szereted az erős színeket, ezért csak halványakat használtam.

-Alice, én annyira köszönöm. Nagyon tetszik, de ez nem én vagyok. -Mindenki rám kapta a tekintetét.

-De hát nagyon jól nézel ki.-Mondta szomorúan.

-De inkább maradnék a háttérben, amennyire csak lehet. Nem akarok a szokásosnál jobban kitűnni a tömegből. Komolyan köszönöm, de inkább lemosom.

-Neee. Hisz nagyon jól áll.-Könyörgött.

-Majd valamikor úgy is ilyen leszek, de most még nem. Még nem.

Besétáltam a fürdőbe, és elkezdtem lemosni a festéket. A vízben a halvány rózsaszín szemfesték kicsit megcsillant. A benne lévő csillámporok szórakoztak a vízzel. Ahogy megtöröltem az arcom a fehér törölközőbe, éreztem, ahogy újra visszatér a bizonytalanság. Az a senki, aki eddig voltam, és valószínüleg ezután is leszek.  Mindenki csak a külsőt látja. Belülről sekélyesnek, és felvágósnak tartanak. Ezeken látott át Karol és Ad. De még ők is csak az embert ismerhetik meg bennem. Mindenki előtt titkolni kell ki is vagyok. Soha nem mutathatom meg milyen vagyok valójában.  Kiléptem a fürdőszobából és Alice haragos pillantásaival találtam magam szemben.

-Ez nem volt szép tőled. Még megbosszulom.-Csalódott, és szomorú arcal csapta be maga után az ajtót, és ment le a többiekhez, a nappaliba. 

Tudtam, hogy csak viccel a bosszúval, de utáltam neki csalódást okozni. Ő mindig segíteni akart, én meg nem is foglalkoztam vele. Most is 4 órán át foglalkozott azzal, amit én 4 perc alatt eltűntettem, és hagytam hogy a elmossa víz. Biztos haragszik. Fáradtan dőltem el az ágyon, és az álom újra megával ragadott.

Tudom, h nem eseménydús, de ha kapok kommikat megígérem, h szerdán teszek fel friss fejit!!! Sajnálom, h csak ilyen lett!