XIII.Fejezet-Együtt

Itt a következő friss! Beteg vagyok, így az is lehet, h holnap friss, mivel napközben az írással kötöm le magam. Remélem tetszett, és nem fogtok csalódni. A kommihatár 8.  4 komment után ízelítő, a 8. után pedig friss! A verseny itt is él!
Mindent köszönök! Puszi:
Nesszi

XIII.Fejezet-Együtt

(Josh szemszöge)

Ahogy ott ültünk kettesben, abban reménykedtem, hogy nem veszi észre, hogy a lélegzetem elakadt. Gyönyörű bronzos haja, aranyszínű szeme, tökéletes alakja, hófehér bőre, telt ajkai, azt az érzetet keltették bennem, hogy a mennybe kerültem. Ebből az ábrándból csak az rángatott ki, hogy nem tudok meghalni, és ha ez mégis megtörténne, akkor is pokolra juttnék. Úgy döntöttem nem foglalkozok ezekkel a gondolatokkal, és élvezem a csodálatos látványt, ameddig csak lehet. Legalább a közelében lehetek egy angyalnak, de nem tudom mivel érdemeltem ki. Ajkai egy pillanatra megremegtek, és beteges vágyat éreztem, hogy megszüntessem a mozdulatokat, és ajkaimat az övéhez érintsem. Ekkor rengeteg még megnem történt kép furakodott az elmémbe, és segítségükkel úrrá lettem a vágyon. Az egyikben mohón szívtam a vérét, és csak pillanatok múlva döbbentem rá, hogy mit is tettem. A másikban darabokra szaggattam, és csak a tetemeit szorítottam magamhoz. Volt egy, ahol csókunk közben olyan hevesen, és szenvedélyesen öleltem magamhoz, hogy csontjai hangos roppanások közepette adták meg magukat. Mindegyik borzalmas volt, így jobbnak láttam elterelni a figyelmemet.

-Talán sikerül felfognom-Ez volt az első amit ki tudtam nyögni, és belül félelem töltött el, annak a gondolatnak a felidézésekor, hogy talán most rájött, elkápráztatott.

-Anyu ember volt, amikor terhes lett velem. Apu vámpír, és így én a kettőnek a keveréke vagyok.-Itt egy pillanatra megállt, míg felfogtam mit is mondott. Egy vámpír beleszeretett egy emberbe, és erre megszületett ez a gyönyörű teremtés.

Ha nekik sikerült akkor talán….Nem! Kikell vernem a fejemből.! Méghogy ő összejönne velem? Előbb halna meg, sem mint, hogy hozzám tartozzon. És ha mégis, akkor meg nekem nem lenne elég önuralmam, és biztos, hogy előbb utóbb végeznék vele. Csak így tudom megóvni.

-Bella, a születésemkor rengeteg sebet szerzett. Összetörtem a belső szerveit-Hangja elcsuklott, és szemeibe könnyek ültek. Lekaratam törölni őket, és magamhoz húzni, megnyugtatni, megóvni mindentől. De a legnagyobb veszélyt én jelentettem rá.

-Megöltem, de apu megmentette,és időben átváltoztatta-Folytatta szívszaggató történetét, melynek végére már a könnyek egyre gyorsabban, és sűrűbben folytak le csodálatos, hófehér arcáról. Mit nem adnék, ha letörölhetném őket róla. Ha örök boldogságot adhatnék neki.

Nem! Ezt akor sem lehet! Alig ismerem, és nem szerethetek bele! Ez nem történhet meg. Talán barátok lehetünk, de még az is komolyan veszélyeztetné az életét. Ha már nem csókolhatom, nem ölelhetem meg, akkor talán az lenne a legjobb ha megnyugtatnám.

-Biztos vagyok benne, hogy a családod nagyon szeret, és nem neheztelnek rád.-Ez biztos, hogy így van, még akkor is ha nem ismerem őket. Egyáltalán ki tudna neheztelni, egy ilyen angyalra? Minden szempontból tökéletes. Bájos, aranyos,, csinos, önzetlen, segítőkész….Most kell befejeznem.

-Inkább beszéljünk másról.-Próbáltam a beszélgetés útvonalát, valami kellemesebb felé vezetni.

-És a te családod? -Kérdezte puhatolózva, mire a kezeit kihúzta az ujjaim alól. Nem is csodálom, hogy gyűlöl. Ki tudna szeretni egy ilyet, mint én? Ártatlanokat gyilkolok, és nem tudok leállni. Mindenre képes vagyok, mindenen, és mindenkin átgázolok csak azért, hogy egy kis vérhez jussak. Borzalmas szörnyeteg vagyok, aki arra sem méltó, hogy ránézzen erre a csodára. Ha már ennyire tudni akarja, akkor kívánsága számomra parancs.

-Tudod, én csatlakoztam egy klán-hoz, ők segítenek abban, hogy ne öljek meg mindenkit, akivel találkozok, de eddig nem nagyon sikerül.-Magamban azon gondolkoztam, hogy ez nem az ő hibájuk, hanem az enyém. Nincs akkora kontrolom, hogy megtudjam állni a vér csábitását.

-Biztos? -Kérdezte lágyan, és vidám csengéssel a hangjában.

-Igen, sajnos biztos.Nincs olyan ember, aki megúszta volna a velem való találkozást.-Erre felpattant és elindult az idevezető ösvény felé. Nagyon meglepődtem, és a torkom az előbbieknél egyre jobban égett, ami iszonyatosan fájt, de nem akartam elengedni.

-Hát mostmár lesz.-Mondta, mosolyogva, mire leesett, hogy mire gondol. Ő félvér, és ő az egyetlen aki már túlélte, hogy összefutottunk. Nem hagyhattam, hogy elmejnen, így az útjába álltam.

-Tudod, nem is számít már annyira.-Mondtam, majd felényújtottam a kezem, hogy leüljünk.

-Ennek örülök.-Mondta, és én újra elkezdtem gyönyörködni arany szemei tengerében, csodás mosolyában, hófehér bőrében, melyet a csillagok egy picit megragyogtattak, és úgy éreztem hogy élek. Halott szívem feléledt, és átvette ennek a tüneménynek a szívritmusát. Felé nyújtottam a kezem, és ahogy elfogadta, és bőrünk összeért, vére mégjobban énekelt nekem, minden elviselhetetlen szintre emelkedett, ennek ellenére létezésem egyik legcsodálatosabb pillanata volt.

Mintha megbízott volna bennem, és elfogadott volna engem, egy újszülöttet. Talán, ha én is olyan lennék mint ő, és a családja, akkor elfogadna a valóságban is, és nem kellene hamis ábrándokba, illúziókba temetkeznem. Két súly nehezedett a vállamra, egy ördögi, és egy angyali. Az ördögi a fülembe, a leggonoszabb, de néha a legjobb szavakat suttogta.

-Ne legyél gyáva! Tedd ami ösztönös! Arra teremtettél, hogy érezd a rendes, emberi vért, és nem érheted be, holmi állati vacakkal.Hát nem jó érzés, amikor az áldozat szíve egyre lasabb ütemet diktál? Ahogy a maradék erő is elhagyja a testét? Hogy kézzel-lábbal kapaszkodik a nyavajás, és mit sem érő életéért, amit már sohasem érhet el? Nem felemelő ahogy az illata, ahogy a vérének  a mámorító  illata a tüdődbe jut, aztán az ajkaid megérzék az éltető nedűt?Ezt nem érdemes senkiért sem feladni!

-Még Renesmeeért sem? Nem muszály ártatlan embereket gyilkolni, ők nem tehetnek semmiről. Senkinek sem ártottak. Az a feladatunk, hogy megvédjük őket attól a világtól, amibe belekerültünk.Adasson meg nekik az, ami nekünk már nem lehet. Egy normális élet, veszélyek nélkül. Az erőnk, a gyorsaságunk, nem azért van, hogy rossz dolgokra használjuk,hanem a világ, és az élet jobbá tevésére.Ha lemondassz a vérről, akkor lehet, egy boldog életed Renesmeevel, megtalálhatod a szerelmet. Bízz benne, és hagyd, hogy segítsen! Ne hallgass másra, csak a szívedre, és olyan életet élhetsz, ami másnak nem adatik meg. Renesmee az élő példa, hogy nem a testi tulajdonságok számítanak. Lehet igaz szerelem az oroszlán, és a bárány között. Csak érezd!-Mondta az angyal, és ekkor már tisztán láttam. Renesmee az, akire vágytam, és aki jobbá tud tenni. Mindent megteszek, hogy az enyém legyen. Az ördögöt, mintha elfújta volna a szél, mintha nem is létezett volna. Az angyal körvonalai mögött a szerelmem arcát láttam, és úgy gondoltam meg kell tennem, ki kell mondanom, meg kell kérdeznem, tudnom kell.

-Valóban segítenél? -Magamban nagyon féltem az elutasítástól, de próbáltam kívül semmit sem mutatni. Újra magamra kaptam az álarcot, mely találkozásunkor a földre hullott.

-Mármint,hogy olyan legyél mint én? -Kérdezett vissza, mire még rosszabbul éreztem magam. Hallottam ahogy a szívverése felgyorsul, majd még mindig összezárt kezünke segítségével egy fához vittem, aminek biztonságot nyújtó ágai közé menekültünk.

-Igen. Úgy érzem ez a helyes.-Válaszoltam dadogva. Féltem, hogy a tegnapi felajánlása, már nem áll.

-Ez egy döntés. Tudod, egyszer azt hallottam, hogy minden egy döntéssel kezdődik, és ha te meghozod azt a döntést, akkor én ott leszek, és segítek, bármi legyen az.

-Már döntöttem, és nem akarok szörnyeteg lenni. Szeretnék a körülményekhez képest jó lenni.-Hangom elhalkult, majd elvettem a kezeim az övéitől, és a térdemre tettem.

-Tudod, ismerek valakit, aki az egyik legjobb lény a világon, annak ellenére, hogy vámpír. A nagypapám: Carlisle. Annak idején tudta, hogy ki akar lenni, és sikerült neki.-Közelebb hajolt, és biztató szavai megérintették a szívemet.

-Én is ismerek egyet. Itt ül melettem.-Na ez mos nagyon jó. Majdnem kiakartam önteni neki a szívem. Nem gyengülhetek el. Nem szabad, és nem bánthatom.-Attól félek..hogy nem lesz….elég erőm végigcsinálni.-Szavaim akadoztak, ahogy illata belekerült a tüdőmbe, és vére egyre jobban hívogatott.

-Tudom, hogy van. -Annyira bizakodó. Képes hinni bennem-Együtt megtudjuk csinálni.-Az utolsó kijelentésére arcomra döbbenet, boldogság, szerelem költözött.

-Együtt.-Ismételtem ezt a szavát, és az álarc már véglegesen lekerült rólam, mert tudtam, hogy mellette önmagam lehetek, és megtalálhatom az elvesztett dolgokat, amikről már lemondtam.